Franco Raggi 1945-ben született Milánóban. 1969-ben diplomázik építészetből a Milánói Műegyetemen.

1971-től 1975-ig a Casabella magazin szerkesztője és 1977-től 1980-ig társszerkesztője a Modo design-magazinnak, amit aztán 1983-ig vezetett. A Velencei Biennale Építészet Szekciójára 1981-ben megtervezte és berendezte, együttműködésben, a „L’oggetto banale” (A banális tárgy) kiállítást. 1983-ban a XVII. milánói Triennale-ra megtervezte és berendezte, együttműködésben, a „Le case del Triennale: otto progetti domestici contemporanei „ (A Triennale házai: nyolc kortárs házi projekt) kiállítást. Az 1988-as XVIII. Triennale-ra megtervezte és berendezte a Tematikus kiállítás Desig szekcióját – A metropolisz jövője. 1997-ben megtervezte és berendezte a „Goti d’autore” (Szerzői mesterművek) kiállítást Milánóban és az „Incastri Pericolosi-per Abitare il Tempo” (Veszélyes beékelődések-hogy Lakjuk az Időt) kiállítást Veronában. Mint alkotó, különféle kiállításokon vett részt, köztük: Assenza Presenza (Távollét Jelenlét) Bologna 1978, Az olasz építészet ötven éve (Milánó 1979), Provocationen (Dorf 1982), A kanáltól a városig (Milánó 1983) , Egy posztmodern generáció (Genova 1983) , Phoenix (Toronto 1984), Az újáru (Milánó-Párizs 1985) , Habitat (Párizs, Amszterdam, Tokió, Basilea 1988) , Neoklasszikus (Trieszt 1990), Identitás és különbségek- a lakás elbeszélései (Milánói Triennale 1994).

Írásait és terveit a főbb olasz és külföldi magazinokban publikálták. Előadásokat és szemináriumokat tartott Berlinben, Londonban, Zürichben, Apenben, Atlantában, Chicagoban, Újdelhiben, Osakaban, Valenciában, Santiago de Chileben, Sanghajban. Tervezett építményeket, berendezéseket, kiállításokat, könyveket, díszleteket, szobákat és tárgyakat, ez utóbbiakat különféle iparcégeknek, köztük: FontanaArte, Cappellini, Poltronova, Italtel Telematica, Lucaplan, Tendentse, Roset Francia, Kartell, Glas, Barovier & Toso, Candle, DZ licht, Danese és Zeus. 2001-től a Barovier & Toso művészeti igazgatója a világítástechnikai szektorban.

2004-től a Maestri világítástechnikai design-kollekció projektjét koordinálja a FontanaArte csoport számára. Legfontosabb tervei: 1983 a Granciclismo üzletlánc első üzletének terve Milánóban, 1984 a Morassutti üzletlánc 15 lakberendezési boltjának új imázsa, 1984-1989 az Italtel Telematica konzulense a design és a az új elektronikus termékek kifejlesztése területén,  1984 Stratégiai kutatás a Fiat Autonak az autó-designben az elektronika formájának és jeleinek fejlődéséről. 1990-91 a Bain & Cuneo üzlettársak új milánói székhelyének terve; 1992 és 1998 a FontanaArte Los Angelesi és Milánói bemutatótermének tervei; 1991 és 1997 A Barovier & Toso 3 bemutatótermének terve Milánóban és Muranoban; 1993-1996a Rozzano-i (MI) Humanitas Klinika kórházának belsőépítészeti terve; 1998 a Gianfranco Ferré új milánói székhelyének belsőépítészeti terv; 1999 a Techint csoport új milánói székhelyének belsőépítészeti és építészeti elrendezésének (layaout) terve; 2000 Bergamo-i Gavazzeni Klinika kórházbővítésének belsőépítészeti terve.

On-off lámpája a New Yorki MOMA design állandó kiállításának része. Művei és tervei a  Orls-i (Franciaország) FRAC (Fonds Regional d’Art Contemporain) gyűjteményében és számos magángyűjteményben is megtalálhatóak. Tanított a Pescarai Egyetem építészeti fakultásán, a milánói Európai Design Intézetnél, és jelenleg belsőépítészeti kurzust tart a firenzei ISIA-n. A FLARE Architectural and lighting design magazin aligazgatója. A FontanaArte számára számos terméket tervezett, köztük: FIDrum, Lenticchia, Lenticchiona, Magnum, Paella, Trude lámpa.