Nemrég készült el egyik legújabb magánház referenciamunkánk. Az épületről az OCTOGON deco magazin is beszámolt, ez külön örömöt jelent számunkra. Íme a cikk és persze a fotók!

Első és külső pillantásra olyan családi házat látunk, ami azt tükrözi, hogy tulajdonosa szereti az 1920-30-as évek modernizmusát. Közelebbről, belépve, megpillantva, majd megismerve a ház keletkezésének történetét, sokkal több rétege válik láthatóvá ennek a történetnek. Barátok, rokonok a megrendelővel együttműködő építészek és a belsőépítész, sok részletben hasonlóak a részvevők elképzelései, stílusuk. A következő történeti réteg már a döntések időszakába kalauzolja az olvasót. Elsőként az adottságokkal kellett „megküzdeni”: van egy lejtős, déli tájolású telek, vagyis adott volt a kérdés, hogyan helyezzék el az épületet úgy, hogy a panoráma érvényesüljön és hová tervezzék a belsőben a ház „szívét”, a nappalit a tájolás, és az abból eredő benapozási problémák miatt? Mindezek, és persze a vágyott/szükséges terek alapján érdekes megoldás született.

A többszintes házak esetében hagyományosnak mondható elrendezés – földszinten a közösségi és vendégfunkciók, emeleten a család privát terei – helyett mást kínáltak fel a tervezők. A földszinten alakították ki a garázst, innen juthatunk be az előtérbe, melyből raktár, gardrób, mosdó, gőzkabinnal kapcsolt konditerem, valamint egy házimozi-zenehallgató szoba közelíthető meg. Utóbbi, aminek „létezése” jelzi a család felnőtt férfitagjának szenvedélyét és hobbiját (zenehallgatás/zenélés és mozizás) egyben kapcsolatot teremt a kerttel is, mert innen a hátsó teraszra, a kertbe jutunk ki.

Az előtérből acélsodronyos, konzolos lépcsőn érkezünk a felső szintre, már itt, a lépcsőtérben láthatók a határoló falat borító nagytáblás kerámiaburkolatok, ezek a lakóterekben még ma is ritkán, óvatosan alkalmazott burkolóanyagok itt több térrészben, akár tolóajtókat borítva (!) is megjelennek. A nagytáblás lapok beépítésével egységes, nagy burkolati egységeket sikerült létrehozni a terekben, ez a törekvés érzékelhető a faborítások, a „tapétaajtók”, az egyedi bútorfrontok esetében is. Az egynemű, minőségi anyagokból készült felületeken fölül különlegessége még ennek a háznak, hogy a tájolósból eredő természetes fény problémákat remek felülvilágítókkal oldották meg.

A cikk nyomtatásban, „Közös komponálásban” címmel megjelent az OCTOGON deco 2016/2. számában

Szöveg: Molnár Szilvia
Építész tervező: Rissdörfer Mariann, Kangyal Tibor
Belsőépítész: Mag Ildikó